|
|
Post by Miyako Okami on Nov 4, 2006 4:48:38 GMT -5
A bálteremből nyílik egy kicsi üvegajtó, ki a hatalmas rózsakertbe, hol szerelmes angyal s démonok szobrai tarkítják a vérszínű rózsák dzsungelét.  |
|
|
|
Post by Miyako Okami on Feb 7, 2007 11:03:56 GMT -5
*Hirtelen eltűnik a sötétség, és csak egy gonosz viszhangzó kacaj marad utána mely elhalkul s halványul mint a sötétség. Az ifjú ott találja magát egy rózsákból kiépített labirintus közepén. A virágok bíborszín ragyognak, de ahogy megnézi őket közelebbről, észreveheti a fiú, hogy feketerózsák, és vér csepeg rajtuk... Leveleik élesek akár a penge, mint ahogy minden egyes tüske is halálos tőrként mered előre...*
|
|
Inochi
Ingyenélő
Angyal, m?r amikor eml?kszik r
Posts: 17
|
Post by Inochi on Feb 8, 2007 5:03:02 GMT -5
*Megkönnyebbülés fut végig rajta bár még mindég térdel s a kacaj elmúltával is élesen vízhangot ver elméjében. Körül pillant s valahogy megnyugvás telepedig rá a csodás virágok láttán, bár ekkor még egy apróság elkerüli a figyelmét, s ez a szirmokról csepegõ vér. Kicsit maga elé néz s próbál visszaemlékezni mi is történt, de nem túl sok sikerrel jár. Társait nem feledte el, de már feltûnt számára egyedül van a kertben, vagy legalább is társai nincsenek ott.*
~Nem ülhetek itt! Lehet hogy…Nem még nem esett bajuk!~* Határozottan jelentette ki, érezte ha meg is sérültek nincsenek életveszélyben. Egy könnyed mozdulattal felkelt a földrõl, kicsit leporolta nadrágját, de azonkívül hogy a keze kissé nedves lett térdénél átázott farmerjától. Mást nem nagyon ért el, hacsak még azt nem hogy kicsit szétkente a ráragadt koszt. Ismét körül nézett, de most sem látott sokkal többet mint ez elõtt, viszont nyugodt léptekkel lépet a hozzá közelebb esõ rózsasövényhez. Meglepetten nézte az ében szirmokon megcsillanó vörös vért s önkéntelenül is megérintette, halkan felszisszent. Kezének külsõ oldalát egy hozzá érõ levél megvágta, nem rántotta el kezét, csak óvatosan emelte el a növénytõl. *
- Csodálatos és halálos is lehet!* Kicsit talán szomorkásan nézte a valóban csodálatos rózsákat, kezén a seb nem volt nagy csak egy kis karcolás ám a kiserkenõ vér merõben más volt mint a rózsákról lecseppenõ. Mondhatni az, az egy csepp mi a földre hullott élénkszínû volt s halványan csillogott. *
~Meg kellene keresni a többieket!~* Nézet a labirintus egyik, majd a másik irányba. Talán egy röpke pillanatra gondterhelté vált az arca majd a tõle jobbra lévõ úton indult el. Bár szívesen közelebb hajolt volna a rózsákhoz, de nem tette. S nem értette kinek szolgál gyönyörségére az ilyen alattomos növény.*
|
|
|
|
Post by Miyako Okami on Feb 8, 2007 13:00:50 GMT -5
*Végeláthatatlanul kanyargóznak össze s vissza a rózsál folyosói melyekkel vezetnek a kastély felé, vagy épp belevesznek a ködbe. A kastély sötét fellegei, és fura sötétsége mely árad, még a ködön is átütve rajzolja vonalait. Az kérdéses marad vjon arra kell indulni merre a kastély látszik, vagy inkább a fojtogató tejszín átok felé? Mindenesetre a rózsák lassan fürge döntésre kényszerítik az ifjút. Kígyózva eleinte szép lugast alkotnak a labirintus felett, majd lassan egyre zsugorodik a hely melyet sétára hagynak. Aki nem siet karjaikból, az halálös ölelésben lehet részes... Leveleik merednek előre, és néha egy-egy csepp vér csengve hull alá, ahogy leér a földre, és vöröses kis pöttyökként tűnik el ahogy a szomjas fekete föld elszívja...*
|
|
Inochi
Ingyenélő
Angyal, m?r amikor eml?kszik r
Posts: 17
|
Post by Inochi on Feb 9, 2007 13:53:45 GMT -5
- Olyan egyforma itt minden és még is más.* Motyogta maga elé, csak rótta a rózsák által mutatott utat, s nem is nagyon emelte fel fejét az útról. Csak talán néha kalandozott el tekintetett egy egy rózsára, melyről egy csepp vörös élet hullott alá.*
- Milyen sötét, de a köd sem rejt semmi jót!* Emeli tekintetét a távolba, s a zöld íriszekben a felsejlő még a sűrű ködön is áthatoló sötét vár körvonalai tükröződnek. De egy apró reccsenés kizökkenti merengéséből.*
~Tehát csapda, a szelíd gyilkos~* Röpke percig figyeli az összefonódó indákat s a gyilkos tőrként előre meredő leveleket és tüskéket, nincs választása futásnak ered. S a szabadnak ítélt úton halad ahogy tud, néhány apró karcolást szerezve a kastély felé tart. Hacsak nem amit lát illúzió mi becsapja tekintetét, bár érzi a sötétet s úgy döntött jobb a magát megmutatóval szembe nézni mint a sűrűségben rejtőzőt meglelni.*
|
|
|
|
Post by Miyako Okami on Feb 11, 2007 9:08:04 GMT -5
*A rózsák hirtelen bevágnak a fiú elé, és hátrafelé sincsen kiút, ott is gyilkosan merednek egyre közelebb és közelebb a rózsák, éles leveleikkel és töviseikkel. Egyre csak közelednek, s semmi jele nem látszik annak, hogy itt lenne kiút. Lassan elfogy a tér, és sötétségbe borul minden csak néha egy halk cseppenés, ahogy éppen egy bíborszín csepp vér aláhull, és koppan egy-egy levélen. Már a fiú szinte érzi, ahogy testébe fúródnak a tövisek, majd hirtelen megszűnik a fájdalom és csend lesz az úr, a sötétség oldalán. Mintha egy üres szobában lenne, vakságra ítélve, hosszú percek telnek el a fojtogató sötétben, végül gonosz kacaj szakítja félbe a némaságot... Vakító fény borul hirtelen mindenre, s lassan kirajzolódnak a kastély kerti bejáratának vonalai... Csak egy gonosz játék volt....*
|
|
Inochi
Ingyenélő
Angyal, m?r amikor eml?kszik r
Posts: 17
|
Post by Inochi on Feb 14, 2007 10:26:16 GMT -5
*Mint oly sokszor mióta ismét az élõk köz van most is a futással akad a legtöbb gondja, mintha lába nem ismernék e mozgást. Mintha a lágy nyugtató sétán kívül e sietséget még nem alkalmazták volna. Így egyszer csak eltûnik s két kezére támaszkodva fekszik a földön, nem kellet a gyilkos növényeknek gáncsot állítania a fiú a saját lábaiban botlott meg. Elõre néz hol a rózsák már útját állják, arra néz merrõl jött, de mit sejtett arra sem lesz már szabad útja. Meg akar mozdulni futni szeretne, ám még is csupán dermedten nézi az egyre közeledõ már már halált ígérõ rózsákat. Kisé összekucorodik míg a rózsák halálos ölelésükre összefonódnak körülötte elvéve a világot a zöld íriszek elõl.*
- Nem akarom a sötétet!* Suttogja maga elé átölelve térdét, mintha fájdalom hasítana testébe a talán így is van, nem a rózsák egészen más…
Igaz pengék akárcsak e növény leveli, de ezek különleges fémbõl készültek a fortyogó katlan mélyén… Az égbolt vöröse lassan feketébe hajlik akárcsak a föld,melyen a halottak kiontott vére szárad. Lágy kelmék és durva szövetek cafatjait s a vér frissen ontott illatát sodorja magával a jeges szél. Csend honol a tájon a halál csendje…. vagy tán még sem, még szûrõdik a távolból elõ a küzdõk kardjainak halk csengése. S õ közeledik a hanghoz, de képtelen ráismerni az alakokra, holott világosan látja alakjukat. Egy nõ haj akár a búza bár most még is vértõl locskos, s ellene olyannyira nagyobb nála. Lesújt a kardja, a bõr szakad a csont törik egy test halk huppanása a földön. Mágia kavarog a légben, a fény elvakít mindent s az ádáz ellenfelet is magával sodorja.
Inochi szemébõl könny csordul, még mindék a rózsák burkában van s még sincs ott...
Fekszik, már nem érez fájdalmat puha kéz éri arcát s egy könnycsepp, az ismerõs kék szemek akárcsak Angelaé. Azokba néz most, boldog és még is szomorú. Tudja mondani akar valamit, de a nõ gyengéd fejrázására csak elmosolyodik, puha ajkak érik ajkát....- a kép elmosódik-… Még mindég nem látja magát, de a földön nõi test aranyló haját a szél lágyan kéri játékra, néha feltárva a sebet mely halálát okozta…
A fiú arca könny áztatott, melyet most egy suta mozdulattal próbál szárazra törölni, nem érti mit látott. De annál inkább érzi, a kacaj mit hall nem dühre vagy bosszúra készteti csupán kíváncsiságra. Bár inkább az emlékképeket szeretetné megérteni, s még ha sötétséggel is kell érte beszélnie hát megteszi. amint sikerül összekászálódnia a földrõl elindul kastély felé, határozott léptekkel és határozott szándékkal…*
|
|
|
|
Post by uppower on May 18, 2009 22:35:56 GMT -5
|
|
