|
|
Post by Miyako Okami on Nov 4, 2006 4:36:52 GMT -5
A hatalmas gótikus kastély ódon kapuját két hatalmas vízköpő szobra őrzi, szemük rubintkő, mely úgy hat mikor ráesik a holdfény mintha lángolnának. Ha kitárul a hatalmas fekete kapu odabenn vörös szőnyeg és középen hatalmas lépcső fogadja a látogatokat, egyik a keleti, másik a nyugati szárnyba viszi az érkezőket... A lépcső alatt több ajtó is nyílik, egyik-másik a lakosztályokba vezet, ez a két szélső a háromból. A lépcső alatt pedig a leghatalmasabb ajtó vezet a bálterembe. Furcsa szobrokkal tarkított az egész terem, kétlábon járó sárkányok, rémes arckifejezéssel, furcsa lények ülik meg a korlátfőket is. A világításról gyertyák, és egy hatalmas csillár gondoskodik, lidérces fénybe búrkolva az egész termet.   |
|
|
|
Post by Dark on Nov 30, 2006 16:55:07 GMT -5
*Nyílik a hatalmas kétszárnyú kapu ajtaja, s belép rajta a Kastély ura, Dark. Hosszú, hullámos, fehér haját és fekete testét beburkoló köpenyét, az erősen, s vadul buzgó széljáratok fújdogálják... Léptei csendesek, akár maga az egész kastély, kietlen s titokzatos. A kapu bezárul mögötte, a gyertyák fényei fellobbannak, amik az egész, hatalmas nagy termet bevilágítják*
-Ááhh... Édes otthon!
*Mondja alig hallhatóan, rejétlyesen, mint maga a kastély, majdnem hogy suttog. Elmosolyodik, majd körbetekint. Majd elindul az keleti szárny felé, ahol az ebédlőben pihen meg, egy fenséges ital mellett. Miközben az ebédlő felé tart, azon gondolkozik, hogy hol lehet hű szolgája, akit nem rég szerzett egyik éjszakája során... ~ Majd előkerül... ~ legyint egyet. Fellépked a hosszú és széles lépcsőn és tartja tovább útvonalát a keleti szárny felé...*
|
|
|
|
Post by Miyako Okami on Jan 17, 2007 6:28:43 GMT -5
*A sötétség hirtelen eltűnik, és csak egy valaki álldogál a kastély kapujánál. Ijedten nézelődik jobbra s balra, kardján szorulnak ujjai, hogy ha majd kell, kirántsa. De sehol senki csak a telihold, és egy hatalmas kapu, és a némaság. lassan normálisan lélegzik, és bnem zihál a hirtelen rémülettől, lehelete csendben oson fel az égre, majd eltűnik. Ametiszt szemeivel körbetekintve megpillantja a hatalmas kastélyt, nem gondolta volna, hogy íly gyorsan ideér. A sötét árny, még egy gonosz halk kuncogással búcsúzik tőle, cseppet sem növelve a lány bizalmát. Sóhaj szökik fel Miyako ajkai közül, majd lassú léptekkel elindul be a kastélyba, beérve eltátja száját, a hatalmas terem láttán, melyet különféle szobrok díszítenek. Lassan csendben forgolódik, miközben hallgatózik, hátha van itt valaki, ami persze nem lene a legjobb*
|
|
