Post by syriko on Oct 29, 2006 10:01:57 GMT -5
Karakter neve: Syriko Arikawa; felvett neve: Ahano Arikawa
Neme: Nő
Beállítottság: semleges
Kora: 18 éves
Születési dátuma: 1988. augustrus.15.
Születési helye: Ninara
Elementkövek: fény köve, melynek színe akár a hóé; és a szél köve, amely halvány májva színben tündököl.
Kinézete:
Az átlagnál talán valamivel alacsonyabb vagyok, kecses és arányosan nőies alakatom van. Arcom finom vonású, szemem a zöld és a barna színeket ötvözi. Hajam majdhogynem derekamig ér, végét egyenesre van vágtam, de a fufrum viszont tépett hatású s néhol szemembe is lóg.- Ezzel kölcsönöztem talán némi fiús hatást arcomnak.- S többnyire szoros fonatban vagy lófarokba fogva hordom.
Régen hagyományos kimonót viseltem, de ez gyökeresen megváltozott ruhatáramban mind fiúruhák találhatók. Átlagosan fekete színű bő farmert és egy sötét szürke, vagy sötétkék kapucnis pulóvert viselek. Ezzel takarva el nőiességemet, továbbá melleimet elrejtése véget egy szoros fűzőszerűséget is hordok ruháim alatt. Jobb karom egészen a kézfejemtől a vállcsúcsom ellőttig kötés fed, s erre van rátekerve egy füzér, melyre vannak fűzve az element kövek.
Előtörténete:
Ninara végtelennek ható földjén egy aprócska hegyi faluban láttam meg a napvilágot, fivéremmel együtt. A falucska neve Izamara volt, kedves az ókort idéző kis hely egyszerű és dolgos emberekkel. Apánk e falu főpapjaként tevékenykedett édesanyánk pedig hűn és kötelességtudóan állt mellette s nevelt minket is, míg élt. Betölthettük az 5éves korunkat Ahanoval –ő a bátyám-, mikor öcsénk születésébe belehalt s később az apró jövevénynek sem volt sok ideje e világon létezni. Hárman maradtunk, az idő szinte repült legalább is én így éreztem. Bátyám tanulója lett a falunktól néhány órányira működő harcművészeti iskolának, s mikor apánk nem látta engem is tanítgatott a mozdulatokra és a különböző fegyverek használatára. Jómagam pedig a templomban tevékenykedtem, felhasználtam képességem mely családom örökletes volt. Gyógyítottam.
Ezen idilli helyen ki hinné hogy bármi rossz történhet, de megtörtént. Egy tűzvésszel kezdődött minden. Majd a pusztulás füstje a környéken ólálkodó törvényen kívülieket hamar odavonzotta. Raboltak s gyilkoltak, akár a pusztító tűzvész. A templomba is elértek, sebesültek s én apám felszólítására menekülés útjára léptünk, de képtelen voltam otthagyni apám. De mire visszaértem csak a holttestére találtam rá, s gyilkoai bennem csak egy kihasználható lányt láttak. Harci tudásomra –mely bár szegényes volt- nem számítottak. Persze a magam 14éves erejével vajmi keveset értem ellenük, de egyikük más volt. Idős és sokat látott, de mielőtt lesújtott volna rám megremegett. Bátyám hangját halottam, majd éles fájdalmat éreztem jobb oldalban s minden a homályba veszett….
Mikor magamhoz tértem egy kis szobában voltam, s az idős bandita ült mellettem ki leszúrt. Jobb karomat éles fájdalom járta át.
- Maradj fekve bolond kölyök!* Hallottam reszelős, de még is gyengéd hangját*- Nem esik bántódásod, azonban el kell felejtened, hogy ki voltál..* Folytatta határozott hangján, de hogy mit akart ezzel mondani fogalmam sem volt. Végül ráeszméltem. Nem egy banda volt, kik a faluban pusztítottak, hanem két rivális fél. Günter- így hívták megmentőmet- s részletesen mindent elmondott. Most is egy rablóbanda szálláshelyén pihenek, de úgy tudják az a kölyök vagyok ki a védelmükre kelt. S ez így van jól, ha tudnák hogy lány vagyok csak szajhának egy esti mulatságnak tartanának. Így bújtam bele halott bátyám bőrébe, csak két ember tudja rólam hogy lány vagyok Günter, és a Doki. Az elmúló évek során megszoktam a hirtelen megváltozott világot és talán egész jó színész válhatott volna belőlem.
Sokat tanultam, persze nem épp a szokványos tantárgyakat lopni és hasonló törvénybe ütköző dolgokat. Nem rég érkeztünk Avalon szívébe, bár itt nem ment oly egyszerűen az élet. Így kénytelen voltam munka után nézni…
Szakértelmek:
Nos a fegyverekkel bár kénytelen voltam őket használni, hadilábon állok. De ezt képes vagyok ellensúlyozni akrobatikus mutatványaimmal.
Különlegesség:
Günter sosem mesélte el hogy sérült meg a karom, de igen csúnya vágások és kis terülten égési sérülés is borítja, így ezt mindég fehér fáslival takarom el. Valamit él bennem a mágia ereje, s ezt gyógyításra használom(mert erre tudom használni).
Munka:
Fő bevételi forrás a bandával elkövetett rablásokból adódik, de mint említettem nem könnyű az élet. Így egy kis boltban vállaltam állást kisegítő, takarító és árufeltöltő egy személyben.
Esetleges lakóhely:
Valahol Avalon szívében egy kisebb, enyhén romos épület amit két társammal osztom meg.
NJK:
Társaim, - kikkel együtt is lakom- Günter és egy fekete vörös szemű macska, aki Konyak névre hallgat.
Neme: Nő
Beállítottság: semleges
Kora: 18 éves
Születési dátuma: 1988. augustrus.15.
Születési helye: Ninara
Elementkövek: fény köve, melynek színe akár a hóé; és a szél köve, amely halvány májva színben tündököl.
Kinézete:
Az átlagnál talán valamivel alacsonyabb vagyok, kecses és arányosan nőies alakatom van. Arcom finom vonású, szemem a zöld és a barna színeket ötvözi. Hajam majdhogynem derekamig ér, végét egyenesre van vágtam, de a fufrum viszont tépett hatású s néhol szemembe is lóg.- Ezzel kölcsönöztem talán némi fiús hatást arcomnak.- S többnyire szoros fonatban vagy lófarokba fogva hordom.
Régen hagyományos kimonót viseltem, de ez gyökeresen megváltozott ruhatáramban mind fiúruhák találhatók. Átlagosan fekete színű bő farmert és egy sötét szürke, vagy sötétkék kapucnis pulóvert viselek. Ezzel takarva el nőiességemet, továbbá melleimet elrejtése véget egy szoros fűzőszerűséget is hordok ruháim alatt. Jobb karom egészen a kézfejemtől a vállcsúcsom ellőttig kötés fed, s erre van rátekerve egy füzér, melyre vannak fűzve az element kövek.
Előtörténete:
Ninara végtelennek ható földjén egy aprócska hegyi faluban láttam meg a napvilágot, fivéremmel együtt. A falucska neve Izamara volt, kedves az ókort idéző kis hely egyszerű és dolgos emberekkel. Apánk e falu főpapjaként tevékenykedett édesanyánk pedig hűn és kötelességtudóan állt mellette s nevelt minket is, míg élt. Betölthettük az 5éves korunkat Ahanoval –ő a bátyám-, mikor öcsénk születésébe belehalt s később az apró jövevénynek sem volt sok ideje e világon létezni. Hárman maradtunk, az idő szinte repült legalább is én így éreztem. Bátyám tanulója lett a falunktól néhány órányira működő harcművészeti iskolának, s mikor apánk nem látta engem is tanítgatott a mozdulatokra és a különböző fegyverek használatára. Jómagam pedig a templomban tevékenykedtem, felhasználtam képességem mely családom örökletes volt. Gyógyítottam.
Ezen idilli helyen ki hinné hogy bármi rossz történhet, de megtörtént. Egy tűzvésszel kezdődött minden. Majd a pusztulás füstje a környéken ólálkodó törvényen kívülieket hamar odavonzotta. Raboltak s gyilkoltak, akár a pusztító tűzvész. A templomba is elértek, sebesültek s én apám felszólítására menekülés útjára léptünk, de képtelen voltam otthagyni apám. De mire visszaértem csak a holttestére találtam rá, s gyilkoai bennem csak egy kihasználható lányt láttak. Harci tudásomra –mely bár szegényes volt- nem számítottak. Persze a magam 14éves erejével vajmi keveset értem ellenük, de egyikük más volt. Idős és sokat látott, de mielőtt lesújtott volna rám megremegett. Bátyám hangját halottam, majd éles fájdalmat éreztem jobb oldalban s minden a homályba veszett….
Mikor magamhoz tértem egy kis szobában voltam, s az idős bandita ült mellettem ki leszúrt. Jobb karomat éles fájdalom járta át.
- Maradj fekve bolond kölyök!* Hallottam reszelős, de még is gyengéd hangját*- Nem esik bántódásod, azonban el kell felejtened, hogy ki voltál..* Folytatta határozott hangján, de hogy mit akart ezzel mondani fogalmam sem volt. Végül ráeszméltem. Nem egy banda volt, kik a faluban pusztítottak, hanem két rivális fél. Günter- így hívták megmentőmet- s részletesen mindent elmondott. Most is egy rablóbanda szálláshelyén pihenek, de úgy tudják az a kölyök vagyok ki a védelmükre kelt. S ez így van jól, ha tudnák hogy lány vagyok csak szajhának egy esti mulatságnak tartanának. Így bújtam bele halott bátyám bőrébe, csak két ember tudja rólam hogy lány vagyok Günter, és a Doki. Az elmúló évek során megszoktam a hirtelen megváltozott világot és talán egész jó színész válhatott volna belőlem.
Sokat tanultam, persze nem épp a szokványos tantárgyakat lopni és hasonló törvénybe ütköző dolgokat. Nem rég érkeztünk Avalon szívébe, bár itt nem ment oly egyszerűen az élet. Így kénytelen voltam munka után nézni…
Szakértelmek:
Nos a fegyverekkel bár kénytelen voltam őket használni, hadilábon állok. De ezt képes vagyok ellensúlyozni akrobatikus mutatványaimmal.
Különlegesség:
Günter sosem mesélte el hogy sérült meg a karom, de igen csúnya vágások és kis terülten égési sérülés is borítja, így ezt mindég fehér fáslival takarom el. Valamit él bennem a mágia ereje, s ezt gyógyításra használom(mert erre tudom használni).
Munka:
Fő bevételi forrás a bandával elkövetett rablásokból adódik, de mint említettem nem könnyű az élet. Így egy kis boltban vállaltam állást kisegítő, takarító és árufeltöltő egy személyben.
Esetleges lakóhely:
Valahol Avalon szívében egy kisebb, enyhén romos épület amit két társammal osztom meg.
NJK:
Társaim, - kikkel együtt is lakom- Günter és egy fekete vörös szemű macska, aki Konyak névre hallgat.
