|
Post by Miyako Okami on Dec 5, 2006 15:03:39 GMT -5
*Lassan követik egymást léptei, monoton zajként nyelődnek el a hűvös ölelésben, melybe a ködfal zárja őket. Néha kicsit megigazítja az oldalán csümgő nemes fegyvert, és egy-egy pillantással ellenőrzi a többieket.* ~Ahogy látom, nem csak én készültem fel~ *Komoly arca mit sem változik, csak bólint Angelinának, és két ujjával V-t formázva jelzi neki, hogy helyesli a fegyvereket* ~Csak jussunk el a kastélyig, ott már nem dermeszt a hideg... Csak félek, más fog minket hidegrázásba taszítani~ *Hirtelen zaj reppen el a bokrok közül, faág reccsen, levél zizzen, majd hirtelen újra csönd, és némaság. Miyako teste rögtön megfeszül, ujjai rákulcsolódnak katanája foglalatára, és szorosan markolják azt, rántásra készen, hogy ellenfél hulljon, veszély forrása. De hiába, megint csak némaság ül az egész tájon, sehol semmi.* ~Vérebet is tartasz újonnan?~ *Teszi fel a kérdést magában a vár lakójának, ki még oly ismeretlen, legendák palástja takarja el a világ szeme elől. De hiába várja az újabb zörejt, semmi. Indul hát tovább, és görcsös mozgása, újra nyugodtabbá válik, de figyelme immáron fokozottabban mered mindenfelé*
|
|
|
Post by lumiere on Dec 8, 2006 13:07:37 GMT -5
* Inochi megnyugtató hangsúlya nem marad teljesen hatástalan. A lány légzése könnyedebbé válik, és már nem szorítja olyan görcsösen a fiú karját. * ~Igaza van… Remélhetõleg egy-két állattal még el tudok bánni.~ * nem kerüli el a figyelmét Miyako katanája *~Ha nem is én, Miyako biztosan… A szellemek egy részét meg nyugodtan rám hagyhatják…~ * Már nyitná a száját, hogy ezt hangosan is kimondja, de… * ~Nem is ismerem õket… Ki tudja miért mennek abba a kastélyba? Jobb, ha ezt megtartom magamnak… Jól jöhet még a meglepetés ereje… Aztán meg, ha szükség lesz rám, akkor cselekszem, de addig… addig kivárok.~ * Hallja a bokor suhogását és inkább valami hatodik érzékkel érzi, mintsem látja, hogy Miyako teste megfeszül… A nõ felkészült a támadásra… Lumiere viszont, mondhatjuk, hogy pánikba esik. Mivel jobb kezével kapaszkodik Inochi-be, így balja egy gyors csuklómozdulatával akarja elõrántani és eldobni a bal ruhaujjában rejtett tõrt… de a hirtelen mozdulattól karjába nyilall a kín. Szája megrándul, felszisszen, elejti az apró fegyvert… Tompa koppanás, ahogy a teljesen hétköznapinak látszó tõr a fûbe hull. Óvatosan lehajol érte, szerencséjére a bokorból nem érkeznek újabb hangok, Miyako is tovább indul. Ahogy a tõrért nyúl láthatóvá válik a jobb karján lévõ karkötõ, benne pedig a fekete elementkõ. Majd újból kiegyenesedik, visszahelyezi rejtekhelyére a kést. Nem tudja, hogy társai észrevették-e a kis „balesetét”, mindenesetre megjegyzi: - Úgy látszik, ma egy kicsit idegesebb vagyok a kelleténél. ~Inkább feledékenyebb. Ma már ez a második alkalom, hogy elfeledkezem a sérülésrõl… Pedig nem lenne szabad. Most nem csak magamat sodornám veszélybe vele, hanem õket is… És, hiába prédikál néhány eszement annyi örültséget, a halált nem kell sietetni… Eljön az, ha itt az ideje.~ * Közben megkerüli Inochi-t és most már a bal kezével kapaszkodik bele a fiú karjába. Igaz ez sokkal fájdalmasabb Lumiere számára, de így legalább a használható keze marad szabadon. Reméli, hogy legközelebb már nem a földre hull a hajító-tõrje. * * Közben egyre beljebb hatolnak a ködben és Lumiere furcsa melegséget érez ahol a nyaklánca érintkezik a bõrével. Magasba szalad a szemöldöke. * ~Jelez a Szellemkõ… De vajon mit? … Persze! Nem hiába hívják a Néma Lelkek Kastélyának… Bár talán nem is annyira némák, mint, ahogy a név sugallja. Miyako gyanúja akkor a szellemekrõl egyáltalán nem alaptalan… Hmmm… Valahogy jeleznem kellene nekik a… veszélyt, de úgy, hogy ne áruljam még el magam.~ * Végül megszólal, megtörve a csendet. * - Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem egyre rosszabb elõérzetem van… - próbál halkan beszélni, hogy ha ellenség lenne a közelben az ne hallhassa meg, de az elõl haladó két nõ figyelmét viszont felhívja magára. * ~Na, ez is meg volt. Most persze biztos megkapom, hogy jobb lenne, ha csendben maradnék stb. stb.… De legalább szóltam. És, ha szerencsém van, akkor egy kicsivel talán jobban fognak figyelni.~ * Szemrevételezi Miyakot és Angelinát. * ~Bár épp elégé guvad a szemük így is. Feleslegesen aggodalmaskodom.~ * Továbblépked.* ~Legalábbis remélem.~
|
|
Inochi
Ingyenélő
Angyal, m?r amikor eml?kszik r
Posts: 17
|
Post by Inochi on Dec 8, 2006 14:30:51 GMT -5
*Felhagy a környék figyelésével, mert hát ebben a ködben reménytelen bármit is észrevenni. Azonban egy fura hang, amit a Miyako oldalán lévő katana megigazítása hallatott. Inochi tekintete az ősi fegyverre tévedt.* ~Mintha….nem az másmilyen!~* Valahonnan a kard vagy legalábbis az a tény hogy végül is egy kardot lát, olyan ismerős volt. Mivel azonban nem tudja hova tenni, későbbre halasztja. De már számtalan amolyan később rájövök, ez meg ez honnan ismerős. De eddig még nem sokon törte a fejét. Neszezés hallik a közeli bokorból, Inochi előtt Miyako támadásra készülő alakja látszik, s egy fura érzés* ~Fájdalom? Honnan?~* Akaratlanul is meglátja a kis tőrt, bár furcsállja, mélyen legbelül helyesli hogy van a lánynál fegyver. Megvárja míg ismét elrejti, kicsit furcsállja hogy a másik oldalára lép, de örül hogy a lány ismét belé karol. De az érintéssel visszatér a fura érzés.* ~Megint, ezek szerint Lumiernek fáj valamije!~* Kezét a lány kézfejére tesz, de el is veszi onnan és inkább az orra elé néz. A jókedv, vagy talán öröm fokról fokra foszlik szerte, s helyét semmi sem tölti ki, nincs félelem- hisz csak egyvalakitől fél, s ő most nincs itt- tekintete el eltéved társain.* ~Olyan furán érzem magam ez a hely, minden olyan…olyan~* Magában kereste a megfelelő szót, de nem igazán akadt rá.*
|
|
|
Post by angel on Dec 8, 2006 15:07:38 GMT -5
* A nõ egy fél pillanat ereéig látja csak Lumierre kését, de az rögtön eltûnik a ruhaujjban, így nem nagyon értékeli a dolgot, hisz idegei annyira megfeszültek, hogy már azt sem tudja, képzeli-e.* ~Ha tényleg tõr villanása volt a fémes villanás, remélem legalánbb tudja használni... Ki tudja, lehet, hogy még Inochi is rejteget valamit..~gonodlja, és közben megpróbál szorosan Miyako nyomában maradni, aki úgy tûnik, ismeri az utat valamennyire, és az egész környéket is valamennyire, ennek cska angelina örülni tud. ~Érjünk már od.a. ennél a tejszín ködnél semmi sem lehet nyomasztóbb.~morogja magában a nõ, és közben a kabátja alat megérinti a sai-akat, amik kissé oldalt vannak az övbe rejtve, hogy tudjon lépni, de még így is kicsit merev a lépése. A fém hidegsége mégis megnyugtatja. Hirtelen megszólal Lumiere, és angelina egy pillantást vett hátrafelé ,de aztán újra elõrefordul, és kedvetlenül válaszol.* - Visszamehetsz még.-*mondja kissé érzéketlenül, de aztán hozzáteszi.*- De ha nem hagyjuk, hogy elhatalmasodjon ez a baljós elõárny, minden további nélkül értelems cselekedeteket tudunk véghezvinni.... talán.-*teszi a végére egy fanyar mosollyal, és közben a távolba mere,d kicsit összehúzott szemmel. Mintha valami körvonalazódna elõtte, de ki tudja, talán cska valami nagy szikla, vagy egy õsöreg fa széles törzse.*
|
|
|
Post by Miyako Okami on Dec 9, 2006 7:03:48 GMT -5
~Kezdek aggódni értük, lehet egyedül kellett volna jönnöm?~ *Kérdi magától újra és újra, tudja, hogy az életük vagy épségük most az ő felelőssége. Halk szisszenés üti meg hegyes fülét, és hátrapillant a többiekre, majd halkan megszólal* -Minden rendben van? *Hangja majdnem elvész a ködben, de azért halható. Néha újabb zörejek suhannak el a társaság füle mellett, melyek egyre nyugtalanabbá tesznek mindenkit* -Azt hiszem ez a kastély örzője lesz, jó lesz ha mindenki figyel ahogy csak tud. *Hívja fel társai figyelmét, de a tempóján nem változtat. furcsa érzés keríti el egész valóját, valami nincsen rendjén, és ezt helyesen is érzi. A tejfehér köd, hirtelen sötét fekéjekbe burkolózik, s végül teljesen sötét lesz.* -Gyorsan, mindenki ide! Egy helyen kell maradnunk, különben rémálomba fognak minket megölni...Vagyis öngyilkosságba kergetni.... *A feketeség szorosan körbeöleli őket, és aki kicsit is távolabb kerül, már el is határolódik fekete köddel, melyből mintha néha karok nyúlnának elő, majd tűnnének is el, de néha valami megcsillan még ebben a sötétben is. Először csak egy szempár, majd mégtöbb, és éles karmok.* ~A francba, az örző, de hisz ilyenkor nem kellene ittlennie? Vagy újabb erőre tett szert? Nem értem...~ *Aggódva szisszen fel, és katanájára fonódnak ujjai, melynek foglalata végén felcsillan az egyik elementkő. Legszívesebb kiáltana a szörnyetegnek, mivel csupán egyedül van mint kiderül, hogy a szempárok ugyan azok, csak annyira gyors gazdájuk, hogy világuk többszörösen is megjelenik néha* -Annyit mondok, ez egy hatalmas vérfarkasra hasonlító lény, kinek nagyobb hatalma van a félelmek és sötétség fölött mint bárkinek.... *Szól halkan a többiekhez, és reméli, hogy mindenki megvan*
|
|
Inochi
Ingyenélő
Angyal, m?r amikor eml?kszik r
Posts: 17
|
Post by Inochi on Dec 9, 2006 12:50:14 GMT -5
*Miyako hangja szinte el sem jut hozzá, s az is valószínű ha Lumier nem menne mellette már rég megállt volna. Bár ennek jelét nem mutatta, csupán tekintete vált üressé, mintha a fiúnak a lelke egyik percről a másikra illant volna el. De persze ez nem így volt csak az új hatásokra máképp nem volt képes reagálni. Halása egyszerre tisztul ki akárcsak amilyen hírtelen tár vissza szemébe a különös ragyogás.* - Őrző!* Motyogja, s mivel nem maradtak le túlzottan az elől haladóktól- feltehetőleg- viszonylag közel állnak egymásra. Ahogy a sötétség körbefonja őket egyre inkább, úgy érzi valamikor már került szembe hasonló lénnyel, de ez olyan hihetetlen. Bőrén ott érezte a sötétség perzselését észre sem vette mikor esett térdre, csak a nyirkos talajt érezte, mely lassan itatta át farmerja szövetét. Nem fél, dacot érez s elszántságot, még is egy megtört ember képét mutatja.* ~ Hideg és sötét! Nem hagyhatom cserben őket, legalább rám ne keljen vigyázniuk…~* Ahogy a sötétség szorosabbra fonja gyűrűjét, s a szemek fura kavalkádja csillan át rajtuk, talán mintha cigaretta halvány füstjéhez hasonló lenne. Halvány ezüst s türkiz aura egyre láthatóbbá válik, ahogy lágyan öleli körbe Inochi testét, néha meglebbentve a kócos fürtöket melyek a smaragd szemeket rejtik. Melybe most ha valaki bele néz láthatja az univerzum kavargását, csillagok s naprendszerek ködös spiráljai. Kinyújtja kezét a sötétség felé, s az valamelyest visszahúzódik, de a fiú keze kisé megremeg s inkább visszahúzza. Ezzel a sötétség is visszafoglalja az előbbi nyújtásnyi helyet, Inochihoz talán nem közelít, hisz a fiú kezének közelítése nem volt kellemes egyikük számára sem.* ~ Nem értem! Fáj a fejem és ez itt mintha…~*Titkon tudat alatt felkészül a küzdelemre, ha lesz bár az ő eszközei nem egészen kézzel foghatók.*
|
|
|
Post by Miyako Okami on Feb 7, 2007 11:01:15 GMT -5
//reag Inochinak a kastély kertbe//
|
|
|
Post by wowposter on Sept 10, 2008 17:39:42 GMT -5
|
|
|
Post by wowposter on Oct 27, 2008 23:32:57 GMT -5
|
|