|
|
Post by Miyako Okami on Sept 22, 2006 12:45:28 GMT -5
Ez a város központja, hatalmas fehér épület a Tanácsház is itt található, főbejáratát általában őrök őrzik, egyenruhájuk kékes színben pompázik, mind jó fegyver, és mind szép, a hatalmas alabárd melyet kezükben tartanak, és nem félnek használni. Az épületbe belépve hatalmas díszes kupola alá térhetsz be, két lépcső visz fel az emeletekre, hol rengeteg iroda található.
A Tanácsház előtt hatalmas park terül el, közepén szép kikövezett térrel és szökőkúttal. Körös körbe szép utak visznek keresztül a fák rejtekén, és a hatalmas erdő mélyén egy csodás tavacska is elterül, turbékoló szerelmespárok kedvenc helye. Kellemes illat száll a széllel, illatos vizililiomok eresztgetik őket, mint ahogy a kis fénylő lényecskéket melyek éjjel ébrednek álmukból és a tó fölé szállva játszanak kékes fényükkel.
|
|
|
|
Post by lumiere on Nov 22, 2006 9:27:33 GMT -5
Csendes, nyugodt, békés zöldellõ park. Csupán a gyerekek játéka töri meg néha a csendet. Az egyik padon egy fiatal férfi heverészik, újságot olvas.
* Lumiere nem sok figyelmet szentel neki.
Az egész napot munkakereséssel töltötte. Természetesen, csak az idejét pazarolta. Szakképesítés nélkül nem sok helyen akarják alkalmazni, ahol pedig igen, az a hely neki nem felel meg. Válogatós? Az nem kifejezés…
Lassú, lomha mozdulatokkal nyújtózkodik, a bal karjába egy másodpercre belehasít a jól ismert fájdalom és erre a nyugodt, szinte maszkszerû arckifejezés megrándul, szertefoszlik. *
~Mindig elfeledkezek róla…~
* A gondolat a fájdalommal együtt száll el a virágillatú szél hátán. *
~Milyen furcsa, hogy itt minden olyan zöld… Olyan fiatal… Mennyire elüt Andren jég és hó futta hegycsúcsaitól…~
* Jobb kezével erõteljesen megdörzsöli a szemeit, mintha ettõl egykori otthona emlékétõl is megszabadulna. *
~Talán a környezettõl lettem ennyire szentimentális…~ * villan a tekintete a parkban játszó, vihogó kölykökre. * ~A hangulatomhoz most jobban illene valami sötétebb hely…~
* Határozott léptekkel indul meg, arra amerre a legközelebbi kocsmát sejtette. Útja elvezet a foglalt pad mellett. Egy szemvillanás alatt játszódik le minden.
Hideg ujjak érintése a combján… Gyors fordulat, az épp keze megragadja a srác ingjét, magához húzza. Nem tudni min lepõdik meg a férfi jobban, a vad, szenvedélyes csókon vagy az utána fülébe suttogott szavakon. *
- Soha többet…
* Válaszul csupán valami halk hörgést kap, furcsa gurgulázás szerû hangokat… Ami akár bocsánatkérés is lehetne, de már késõ. *
~Már a csóknál késõ lett volna, mon amie.~ * most már gyorsabban léptekkel távozik a helyszínrõl. *
Csendes, nyugodt, békés zöldellõ park. Csupán a gyerekek játéka töri meg néha a csendet. Az egyik padon egy fiatal férfi fekszik, mintha aludna. Csak a mellén terjedõ vörös folt árulkodik másról. A park szélén egy sötéthajú, fiatal nõ áll. Egy vékony tõrt csúsztat vissza a piros felsõje ujjába. Õ Lumiere Tomoe.
|
|
Inochi
Ingyenélő
Angyal, m?r amikor eml?kszik r
Posts: 17
|
Post by Inochi on Nov 25, 2006 16:27:15 GMT -5
*A mai nap viszonylag jól telt és több mint három óráig munkája is volt. Persze ezért nem kapott fizetséget és nem is rendes munka volt, csupán csak segített egy kicsit takarítani egy étteremben, amiért legalább normális ételt volt fizetsége.
Most kicsit talán fáradtan, de teli gyomorral sétálgat az utcákon a park felé, ott van egy kedves barátja. Egy kutya, kóbor eb akárcsak ő maga, de ma ő sem fog éhezni. Fiatal arcáról az ember meg nem mondaná hány éves is, persze ez nem lelke valós korára értendő, az emberek többsége egy 14-16 éves fiúcskát lát benne, pedig hát jóval idősebb. Bár már e felől is megnyugtatták. Örüljön, hogy kölyök képe van, legalább nem fog hamar öregedni és nem lesz ráncos.^^
Mélyen gondolataiba merülve szelte az utat, amelyet még csak néhány hete ismer, de lábai talán már szinte maguktól vezették. Bár a sok ember- ismeretlen közönyös emberek- miatt nem szeretett oda menni. De a kutya mikor eszébe jutott képtelen volt megállni, hogy meg ne látogassa. Gondolatai, pedig egyszerűek voltak csupán a körül keringtek, hol talál munkát. Olyat, ahol nem tud bajt csinálni, bár visszagondolva már az egyszerű felmosás is nehéz feladatnak bizonyult. Talán azért mert soha, se most, se régen nem volt szüksége e fajta munkavégzésre és inkább a felmosó vödörrel gyűlt meg a baja. Mint magával a felmosással.
Végül megérkezett a parkhoz, ahogy belépett a zöld környezetbe, mintha minden egy szempillantás alatt megváltozna. Minden egyszerűbb és tisztább let, legalább is ő így érezte. Valahogy a természetben mindég is jobban érezte magát, mint az épületek között vagy épp valamelyik gyomrában.
Nem messze tőle egy férfi fekszik holtan a padon, teste még nem hűlt ki, Inochi érzi a távozó lelket a halál árnyát. De képtelen lenne megmondani mit is érez, s mikor hasonlót érzett kezdte el hinni tényleg a kórházban lenne a helye. Látványosan kikerülve azon bizonyos padot az egyik bokorhoz sétált. Talán az a fekte hajú lány láthatja s hallhatja is, ha még a közelben van.*
- HaHó! Éden!* Így nevezte el a éjszín kutyát, ami igencsak egy farkas vonásait idézte küllemét tekintve, de ez a fiút nem érdekelte. A bokor megmozdul s már elő is bújik a nem épp szerény termettel megáldott eb. Orra szimatol, bizonyára, megérezte a darab sült hús illatát, ami egy kisebb papírba csomagolva várta sorsát.*
- O, látom nem igen lehet számodra meglepetéssel szolgálni..* Kedvesen beszélt az állattal, mintha az minden szavát értené –s talán így is van-, kicsomagolta a kis ételt és átadta jogos tulajdonosának, aki szó nélkül neki is látott. Inochi keze az állat fejét simogatta, s az tűrte nem mordult rá.*
- Most mennem kell! Légy jó!* Nehéz szívvel vált el Édentől, de nem akart több időt a parkban tölteni nyomasztotta az a fura érzés, a kutya felnézet mikor a fiú elindult s étke elpusztítása után visszasántikált a bokor rejtekébe. Arra indult távozólag amerre a lány állt vagy még talán áll.*
|
|
|
|
Post by lumiere on Nov 26, 2006 10:50:34 GMT -5
* Szédül, régen nem kellett ilyen lealacsonyító dologra vetemednie, mint, hogy a saját kezével öljön meg valakit. *
~Túlságosan felidegesített az a sok visszautasítás…~ * megrázza a fejét, próbál megszabadulni a friss vér illatától. * ~Meg persze, neki sem kellett volna nyúlkálnia…~
* Fáradtan sóhajt, mikor egy kiáltás töri meg a park viszonylagos csendjét. Arra fordul. *
~Nagyszerû, pont az kellett nekem, hogy még fel is fedezzenek… Vajon látott is valamit vagy csak most érkezett?~ * Megpróbálja felidézni, hogy kik voltak a Parkban mikor ideérkezett, de nem sok sikerrel. *
~A fenébe is! Majd meglátom, hogy mit fog tenni… A meneküléssel csak felhívnám magamra a figyelmet.~ * sötét tekintete a pad felé villan * ~Jó sok gondot okoztál nekem… Nem tudtad volna visszafogni az állati ösztöneidet, drágám?~
* Neki támasztja a hátát egy fának és várakozik. *
* Legnagyobb döbbenetére a fiú pont felé sétál el… Egy másodperc alatt ezernyi varázslatot készít elõ, hogy ha a srác megtámadná vagy, ami rosszabb, meggyanúsítaná a gyilkossággal. *
~Miért? Miért? És még egyszer miért? Miért vesztettem el a fejemet?~
* Inochi szerncsére épp csak elsétál mellette, és ott távozik a Parkból. Lumi szívérõl mázsás kõ esik le. *
~Köszönöm…~
* Utána néz, majd õ is elindul. *
|
|
|
|
Post by wowposter on Sept 10, 2008 17:39:30 GMT -5
|
|
|
|
Post by wowposter on Oct 27, 2008 23:32:45 GMT -5
|
|
